Az óvoda

Az óvoda- vagy iskolakezdésre lélekben is fel kell készülni

A legtöbb család életében komoly lelki erőpróbát jelent, amikor a kisgyerek először megy óvodába vagy iskolába.(középiskola, egyetem..) Ekkor lezárul egy korszak, s átveszi helyét egy új, amit eddig csak kívülről láttunk. Olyanfajta első elengedése ez a gyereknek, amire tanácsos érzelmileg és tudatosan is felkészülni.

A szülők szempontjából fontos, hogy mindenképpen bízzanak meg abban, akinek odaadják gyermeküket! Ezt a bizalmat a gyereknek is éreznie kell, mert akkor azt is érezni fogja, hogy biztonságban van az új környezetében, és nem kell félnie semmitől.

 Nagyon fontos az is, hogy ne akarja a szülő ellenőrzés alatt tartani a pedagógust,mert a hívások csak ártani tudnak: visszafordíthatatlanul megromlik a bizalom a gyerek és a pedagógus, valamint a szülő és a pedagógus között! El kell fogadni, hogy az új környezet új szabályokat, új követelményeket is jelent. Amennyiben beszélni kell, az legyen négyszemközt egymás munkáját és személyiségét tiszteletben tartva.

A szülőnek  célszerű részt venni a leckeírásban, kikérdezésben, erről mindenképpen szükséges a pedagógussal is konzultálni, de a gyereknek éreznie kell azt is: a szüleinek fontos, hogy ő iskolába jár, fontos nekik mindaz, amit csinál!

 Ezért eleinte minden délután együtt nézzék át az iskolatáskát, a füzeteket, a tolltartót, a házi feladatokat, hogy a gyerek érezze, közös a felelősség, nem egyedül kell mindennel megbirkóznia.

Később, a második félévben ezen már lehet lazítani, amolyan ránézésként ellenőrizni, valóban boldogul-e.

 De ki kell alakítani az otthoni napirendet is, aminek nélkülözhetetlen része, hogy a gyerek eleget pihenjen, időben, legkésőbb nyolc óra körül feküdjön le – hétvégén is!

A rendszeresség és kiszámíthatóság biztos kapaszkodó lehet a gyereknek és a szülőnek egyaránt.

Teljesen természetes, hogy a gyermekekben és a felnőttekben is egyaránt bekapcsolnak stresszek, félelmek az újtól, a változástól, az ismeretlentől, a megfeleléstől, amiből szorongásos megnyilvánulások lehetnek. (általános, közép és felsőfokú iskolában egyaránt)

Hiszen a szülőkben bekapcsolnak régi, saját gyermekkori mintáik az iskolakezdéssel kapcsolatban és a szüleik reagálásában és ha ez negatív élmény volt éveken át akkor az ember a szülőszerepben szeretné megóvni a gyermekét a hasonló szituációtól.

 Azonban mivel félelem érzése vezérli a tetteket, így többnyire ebből az érzésből származnak a reakciók is, ami nem fogja szolgálni sem a szülő, sem a gyermek érdekeit.

A gyermekünk pedig szeretne jó lenni és teljesíteni, hiszen sok minden elvárás zúdul kimondatlanul is a nyakába (pl. mennyi minden új felszerelést ruhát, tárgyat kapott, szülők is „elvárják” hogy megérdemelje a gyerek, nincsenek ott a barátok, nem ismeri az épületet, a szabályokat, ha nem megfelelő a beszédkészsége és nincs önbizalma, akkor nem mer kérni segítséget, tanácsot vagy csak egyszerűen információt és egyre bizonytalanabb lesz.

Van mód, hogy ezt elkerüljük. Lehetséges az iskolakezdést mind fejben mind lélekben szeretettel fogadni, felkészülni és nyitottnak lenni az újra.

A kineziológia módszere segít a múltbéli stresszek feloldásában, hogy az már a jelenben ne befolyásolja a döntéseinket.

 Segít a megértésben, önbizalmunk visszaszerzésében, hogy önmagunk változása által megerősödünk és átjutunk a nehézségeken. Mindig egy folyamatban vagyunk, amiben tökéletesedünk, csak merjünk rálépni erre az útra!

Vannak még szabad helyek az iskolakezdésig, szólj és segítek, hogy segíthess magadon.

Szeretettel várom a gyermekeket és szüleiket egyaránt!

Hári Anikó Kineziológus 30/972-3766

Békés megye- Orosháza