Hajamnál fogva rángassam ki magamat

Hajamnál fogva rángassam ki magamat?

Miért kell, hogy így legyen? Ha nincs baj, krízis , tragédia, akkor már nem is cselekszem?

Eltelt egy hónap és csak figyeltem magam, az érzelmi hullámvasutam aktuális menetrendjét, a semmit tevést, a tehetetlenséget, a várakozást valamire…. De MIRE?

Döbbenetes felismeréseim voltak az elmúlt hetekben, szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

 Kívülről a barátaim családom jelzik, hogy erős nő vagyok (én is tudom), annyi mindenen mentem már keresztül és álltam fel a padlóról,(emberileg, anyagilag egyaránt) mi van most velem?

Miért nem vagyok agilis, aktív, miért nem képviselem a jelenlétemmel magam akár a facén, miért vagyok csendben?

A válaszom az volt, hogy nem tudom, én sem értem….

Aztán egyik éjszaka volt egy álmom,(persze nekem mindig van J ), de ez most olyan különleges volt, mert döbbenten ébredtem a felismeréstől.

Az álmomban háború volt, menekültem a kicsi gyerekeimmel, verekedtem a kajáért, tudtam, hogy olyan a helyzet, és a körülöttem lévő emberek, ami emberpróbáló és nekem helyt kell állnom. És végtelenül erős voltam és rendíthetetlen.

Akkor mi itt a baj?

Hát az, hogy nincs baj J

Sokan, mint én is úgy lettem erős nő, hogy kívülről rákényszerített egy Helyzet és annak egy Ember szereplője az élet a küzdelmére, a túlélésre és az éberségre.

 Mi is itt a lényeg? A külső kényszerből megtett erő, amivé váltam, ami mozdított és irányt adott!

És mi van most?

Bármilyen furcsa is, megosztom veletek a gondolataimat:Bár a  karantén hozta anyagi nehézség nehéz, De az EMBER szereplők (Fiaim, Párom) felől feltétel nélküli szeretetet, segítést, megértést, elfogadást kapok olyat, amit még soha nem tapasztaltam!!!

 A helyzet ellenére biztonságot és nyugalmat biztosítottak a számomra! (Tehát nincs félelem, ami cselekvésre kényszerít, irányt és utat mutatna)

A felismerésem az, ami ledöbbentett, hogy ebben a jó és csodálatos  érzésben leblokkoltam, és nem tudtam kreatívan, aktívan eltölteni az időmet csak várakoztam és a semmit tettem.

Miért is?

Mert a hitrendszerem az volt, hogy a változáshoz külső kényszerítő stressz kell( tragédia, krízis stb.)ami párosul egy negatív ember jelenlétével, mert ebből a stressz okozta energiából nyerem a kreativitást és a megoldó erőt.

Hm. Hát elgondolkoztatott ez egy pár napig, amíg újra tudtam formálni a gondolataimat!

Mint pl: A változás történhet a szeretet által is

A kreatív alkotásban való megélés a csendből és az eggyé válásból fakad,( nem a stresszből)

A változás lehet könnyű és gyors J

A szeretetbeli létben is megnyilvánul az erő!

Erős nőnek lenni nem a demonstrálásból fakad, hanem a szeretetteli jelenlétben való megnyilvánulásból.

Végszóként mit is tanított nekem ez a vírus helyzet?

A feltétel nélküli szeretet elfogadását, az abban lévő érzés megtapasztalását és az ebből való női lét valódi erejét és indítását, kreatív alkotását! Még gyakorlom és emlékeztetem magam rá J

Lehet többen is vagyunk így ezzel.

Neked mit tanított felismerésként a virus helyzet önmagaddal kapcsolatban?

Mire jöttél rá, amit már másként gondolsz és cselekszel?

Mivé váltál az új gondolatod és érzésed által?

Hogyan változtatod a gondolataidat, ezáltal az érzéseidet és új tapasztalataidat?

Ha már tudunk ezekre a kérdésekre őszintén,önmagunknak válaszolni, már előrébb jutottunk!

Köszönöm, hogy végig olvastad, szeretettel Anikó