A házasságkötés időszakai
A házasság hete jegyében folytatódik a családi életciklusok bemutatása.
A családi életciklusok az eredeti családról való elszakadástól az öregkorig tartanak.
Különböző ciklusai vannak, minden szakasznak más a funkciója, feladata és érzései.
Az előző írásban olvashattatok a házasságkötés szakaszáról, most következzenek a többiek.
Következő a kisgyermekes család életciklusa.
Ideális esetben, a fiatal pár, néhány kettesben töltött év után vállal gyermeket.
Ezen évek alatt előkészítik magukat és kapcsolatukat érzelmileg és lelkileg is, a kis jövevény érkezésére.
Az is az ideális helyzet része, hogy a gyermek a kívánt időben születik, azaz nem kell rá sokat várni, nem kell a teherbeesés miatt orvoshoz járni.
Nem ideális, ha a pár együtt töltött ideje, a gyermek születése előtt, nagyon minimális. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kapcsolat biztosan kárt szenved a gyermek születésével, csupán nagyobb az esélye a problémák rögzülésének.
Problémát jelenthet a nem kívánt terhesség, a gyakori spontán vetélés, a gyermekvállalásról vallott eltérő nézetek a párkapcsolaton belül, valamint a teherbeesésre való képtelenség.
A gyermekszületéssel kapcsolatos nehézségek „kikezdhetik” a kapcsolatot, már a házasság elején.
Párként kell funkcionálni a gyermek születése után is.
Az újszülött nagyon sok gondoskodást és időt igényel, ennek ellenére nem szabad eltávolodni a házastárstól.
A feladatok megszaporodása miatt, tudatosan kell arra odafigyelni, hogy a baba megérkezésével a feleség megmaradjon feleségnek, a férj pedig férjnek lenni.
További feladata ennek az életciklusnak, az eredeti családdal való közelség-távolság mértékének újra gondolása, hiszen a nagyszülők most már „joggal kopogtatnak a fiatalok ajtaján”: látni
akarják az unokájukat, sőt szeretni is akarják őket, meg szeretet is kapni tőlük.
Ideális esetben a nagyszülők nem egy házban, lakásban laknak az új, fiatal családdal, hanem elérhető távolságra, de külön lakásban.
Így a jól átjárható határok könnyebben megvalósíthatók, valamint ha akarnak, tudnak egymásnak segíteni a különböző generációk.
Az unoka számára fontos, hogy családi, nagy családi körben nőhessen fel, hiszen így kaphatja meg a számára oly fontos lelki, érzelmi és fizikai biztonságot.
Serdülők a családban
Ebben a szakaszban, a gyermekek elérik azt a kort, amikor folyamatosan összetűzésbe kerülnek szüleikkel, a felnőtt társadalom tagjaival, saját véleményüket erőteljesen képviselve.
Határozott elképzelésük van a világ dolgairól, és nem hajlandók ezen változtatni.
A szülők, ilyenkor saját karrierjük építésén munkálkodnak, öregedésükkel küszködnek és próbálják serdülő gyermekeiket terelgetni.
Ideális, ha a szülő képes elfogadni a serdülő korral együtt járó nehézségeket és nem akarja a saját igazát, véleményét ráerőltetni gyermekére.
Jellemző erre a korra a csoportokba, bandákba verődés, amit a szülő oly módon támogathat (ellenőrizhet), hogy beengedi saját házába, kertjébe, lakásába a csoportot.
Ebben a szakaszban is fontosak a határok a különböző alrendszerek között. Ennek tiszteletben tartása elvárható a serdülőtől is.
Üres fészek időszak :
A gyerekek felnőttek és kirepülőben vannak, vagy már ki is repültek.
A házaspár kettesben marad –ideális esetben –, mint a régi szép időkben, most már azonban idősen.
Újfajta szerep, újfajta viszonyulás egymáshoz, a felnőtt gyerekekhez, azok társaihoz.
Ez a szakasz nagyon sok felnőtt számára okoz problémát.
Kettesben vagy éppen egyedül maradás, a megszokott gyerekzsivaj elcsöndesülése, az élet értelmének megkérdőjelezése, a lelki teher mellett fizikai, testi bajok felerősödése, az öregséggel járó gondok intenzívvé válása.
Ezek mellett a „mit kezdjünk egymással, a szabad időnkkel” kérdések megválaszolása komoly feladat.
Ideális, ha a házastársak megtalálják az utat egymáshoz, örülni tudnak a „szabadságuknak” és a szabad időnek, amit bármivel eltölthetnek.
Nem jó azonban, ha a szülők rátelepednek gyermekeikre, unokáikra, mivel nem képesek együtt lenni társukkal.
Késői életszakasz:
Ebben az életciklusban felerősödik a halál gondolatával való foglalkozás intenzitása, a fizikai, testi
bajok felerősödése.
Ideális esetben a szülő tud kérni a gyerekétől, ha szükséges, a gyermek pedig tud segíteni.
Ezáltal a szülő gyermekétől való függősége erősödik. Ennek elfogadása és szeretetteli kezelése mindkét fél szülő-gyerek szempontjából nagyon nehéz, de egymás megértése által átsegíthető.
Elgondolkodtató üdvözlettel: Hári Anikó kineziológus, Párkapcsolati tanácsadó