Veszteségek kezelése a családban
Az ember számára veszteségérzést okoz minden olyan dolognak vagy tulajdonságnak az eltüntetése, megszűntetése, amely ez egyén számára fizikai, érzelmi vagy pszichológiai szempontból jelentős volt.
A veszteségek néhány tipikus fajtája:
- Halál általi veszteség
- Válás, elszakadás
- Munkanélkülivé válás
Nem csak a szülők válnak…
A válás már önmagában nagy terhet, veszteséget jelent a résztvevő felek számára, azonban úgy vélem, mégis csak két felnőtt ember döntése.
De mellettük gyakran vannak ezeknek az eseményeknek olyan szereplői is, akik ezekről nem tehetnek, akik nincsenek befolyással a körülöttük zajló eseményekre és mégis, gyakorta ők azok, akik a legjobban megsínylik a gyakran csetepatévá fajuló válási procedúrát… ők a gyerekek.
A házasság egy pár életében (legalábbis a legtöbb esetben) örömteli esemény.
Úgy gondolják, ezután együtt élik le az életüket, közösen nevelik fel leendő utódaikat, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Azonban a mese nem mindig így ér véget.
Sajnos nagyon sok mindenen futhat zátonyra egy házasság, hiszen már a párválasztásnál szerepet játszanak a hasonlóságok…
Itt nem a hasonló haj- vagy szemszínre gondolok, hanem arra a látens mozgatórugóra, mely a hasonló családi hátteret jelenti (pl. mindkettőjük családjában nehéz volt az érzelmek kimutatása).
Így aztán ezek a hasonló „hozott” problémák megnehezíthetik, megmérgezhetik idővel a kapcsolatot.
Ha végül az egyik vagy mindkét fél idővel mást akar; kiderül, hogy rossz koncepcióval kötöttek házasságot; képtelenek alkalmazkodni a megváltozott helyzetekhez, vagy az igényeik, elvárásaik változtak meg időközben, és azokhoz nem tudnak alkalmazkodni, végül választhatják a válást, mint megoldást.
A válást pedig (bármily meglepő is) lehet jól és lehet rosszul is csinálni.
A gyerekek bár érzékenyek mindennemű változásra, mégis igen jól viselik, hiszen fejlődésük során erre szükségük is van.
Amit azonban feltétlenül az eszünkbe kell vésnünk, az az, hogy mindehhez biztosítani kell számukra az érzelmi biztonságot!
Vagyis nem az a legfontosabb a gyermek fejlődése során, hogy a szülei házasságban élnek-e vagy sem (bár tagadhatatlan, hogy egy jól működő házasság nagy biztonságot jelent számára), hanem az, hogy milyen a szülők egymáshoz és gyermekükhöz fűződő viszonyuk.
Vagyis a cél az, hogy még válás közben is szem előtt tartsunk, hogy ha mi ugyan nem is gondolunk már a másikra úgy, mint életünk társára, azonban az akkor is szerves része gyermekükének, és az is kell, hogy maradjon!
Fontos a gyermek számára, hogy rendelkezésére álljon lehetőség szerint mindkét szülő, mint minta és mint biztonságot nyújtó, támogató, megerősítő személy.
Ha végül a szülők túljutva fenntartásaikon végül úgy döntenek, hogy válnak, és ezt közlik a gyermekkel, akkor számára egy nehéz, több lépcsőből álló folyamat, a veszteség-feldolgozásának
folyamata indul meg.
1. sokk, tagadás
2. alkudozás
3. düh, agresszió
4. szomorúság, depresszió
5. elfogadás és alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez
Ennek a folyamatnak pedig a feldolgozásában a szülőknek nagyon fontos szerepe van, hiszen itt nem egy játék, hanem az eddig (működésének minőségétől függetlenül)
stabilnak hitt család elvesztéséről van szó a gyermek számára.
Sajnos a gyakori érzelmi túlfűtöttség miatt ugyan nehéz lehet szem előtt tartani, hogy a feleknek együtt kell működniük és csökkenteni a gyermeket érő veszteségeket (pl. ne ócsárolják egymást a gyerek szeme láttára, hiszen neki mindkét szülő minta, belőlük építkezett, áll, így a biztonságérzete mellett saját szerethetősége is megkérdőjeleződik.
Ha sikerült tudatosítani, hogyan is lehet támogatni a gyerekeket a válás során, és ezeket a készségeket képesek a felek alkalmazni, akkor nagyon sok mindentől megkímélhetők.
Tehát lehet okosan is válni úgy, hogy a felek egymásnak és a gyerekeknek is a lehető legkevesebb fájdalmat okozzák, hiszen a válás kimondásával a család minden kötése nem szűnik meg.
A gyermek életre szóló felelősséget jelent; mindig lesznek alkalmak, mikor a szülőknek így vagy úgy, de együtt kell működniük, akár egy baleset során, akár a szalagavató, vagy a gyermek lakodalma okán.
Azt pedig nem várhatják egy a gyermektől, hogy majd válasszon köztük /hogy kit melyik alkalomra hívja majd meg/.
Úgy gondolom a válás valóban fájdalmas dolog, de nem mindig elkerülhető.
Ha mégis úgy érezzük, hogy nincs más választás, akkor is viselkedjünk úgy, hogy ezzel megkönnyítsük a folyamatot.
Ez pedig nem csak a gyermekek érdeke, hanem mind a két félé is; tiszteljük magunkat és a másikat is, és igyekezzünk emelt fővel, büszkeségünket megőrizve kilépni a kapcsolatból, és ezt engedjük meg a másik félnek is! (hiszen ez példa lesz a gyermekek számára is)
Elgondolkodtató üdvözlettel:
Hári Anikó kineziológus
párkapcsolati tanácsadó
