Sosem voltam céltalanul kóborló lélek, szeretek egyik pontból a másikba eljutni, és a megérkezéskor valamiféle különös elégedettséget érezni, hogy megcsináltam.
Minél nehezebb az út, annál érdekesebb a célba érkezés.
A kettő együtt jár, még ha egyes nézőpontok hajlamosak az úton levést fontosabbnak gondolni.
Számomra az út minden lépése a megérkezéssel nyer értelmet.
Mert minden megérkezés egyfajta összegzése az addigi lépteimnek, és egy új valóságot nyit meg, annak eredményeképpen, akivé váltam.
Ez az Önmagam pedig soha nem ugyanaz a személy, mint aki valaha útnak indult!
Változik az életem, életszakaszaim, környezetem, munkám, barátaim és ezáltal benne én is.
A bizalom és szeretet láthatatlan ereje, ami hajt a legnehezebb pillanatokban is.
Hogy az egésznek van értelme!
Mert szeretni nem lehet hiábavaló, s melyben felfedezve Önmagamat egyre teljesebben látom magamat és a környezetemet.
Legyen életteli szép napotok!
Szeretettel: Anikó
